Bevezetés
A Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár utolsó felnőtt tanulás ERASMUS+ ösztöndíjasaként május utolsó két hetét tölthettem Párizsban „job shadowing” keretében, egy hasonló munkakörben dolgozó francia munkatárs mellett. Mivel korábban, 2024 decemberében én magam voltam Párizsban a teljes projektet előkészítő személyes látogatáson, ezért jól tudtam, hogy kik fognak fogadni és milyen körülményekre számíthatok. A párizsi közkönyvtári hálózatban szó szerint vették, hogy a feladat annak biztosítása, hogy a szentendrei kollégák „árnyékként” kövessenek egy-egy francia munkatársat. Ez az esetemben úgy valósult meg, hogy főigazgató úrral és a menedzsment tagjaival töltöttem két teljes hetet. Jellemzően megbeszéléseken, értekezleteken vettem részt velük együtt, amelyek végén megbeszéltük röviden, hogy mi miért történt, milyen szempontok mentén születtek a döntések, hogyan befolyásolják az elhangzottak a jövőt.
A menedzsment összesen négy főből állt. Főigazgató úrnak három helyettese van. Egy fő felel a hálózati ügyekért, egy a speciális szolgáltatásokért és projektekért, egy pedig a személyzeti és adminisztratív ügyekért. Párizsban nincs központi könyvtár és a szervezet nagyon erősen integrálódik az önkormányzat kulturális osztályába. Helyileg a közkönyvtári hálózat vezetősége is a városházán dolgozik, ahol egy nagyon hierarchikus rendszerbe tagozódik be. Ennek kétségtelen előnye, hogy a város kulturális intézményrendszerébe tartozó szervezetek felülről irányítottan is nagyon szorosan együttműködnek, azonos stratégiai elvek mentén tevékenykednek, ugyanakkor hátránya a kisebb önállóság, valamint a nagyobb kiszolgáltatottság a városházán született politikai döntéseknek. Innen irányítják Párizs 39 kölcsönző könyvtárból, valamint 12 speciális vagy történelmi könyvtárból álló hálózatának működését.
A városházáról területi referensek adnak módszertani segítséget az egyes fiókkönyvtáraknak. Egy fő foglalkozik a speciális és történelmi könyvtárakkal, hárman pedig a kölcsönkönyvtárakkal. Utóbbiakhoz regionális alapon tartoznak a fiókok. Az egyes régiókat a kerületek szocio-kulturális jellemzői alapján határozták meg. Például a francia főváros észak-keleti kerületeiben élnek arányaiban a legtöbben rossz anyagi körülmények között, itt van a legtöbb bevándorló, a legtöbb fiatal, a fiatalok között itt jelent a legnagyobb problémát a drogfogyasztás. Ezzel szemben Párizs nyugati kerületeinek polgári miliőjében egészen más problémákra kell reflektálniuk a könyvtáraknak, mint például az időskori elmagányosodás. Vannak ezeken túl külön referensek speciális célcsoportonként, például az ifjúsági könyvtáraknak, gyerekeknek szóló szolgáltatásoknak vagy a hátrányos helyzetű olvasóknak szóló projekteknek.
Az ottlétem alatt nagyon sok különböző ügy felmerült. Az ebédidővel együtt összesen 9 órás munkanapokat végig együtt töltöttem a fogadó intézmény vezetőivel. Rengeteg információt megosztottak velem. Egy ilyen jelentés terjedelme nem elegendő arra, hogy minden egyes kérdést részletesen bemutassak, ezért csak néhány olyan ügyet mutatok be, amelyeket volt lehetőségem hosszabban is követni.
Humánerőforrás-gazdálkodás
Franciaországban is kihívást jelent a jó munkatársak megtalálása, felvétele és megtartása. Kevés a szakképzett könyvtáros, más szektorokhoz képest alacsonyak a fizetések. Párizs munkaerőpiaca számos lehetőséget tartogat a munkavállalók számára, így a könyvtáraknak is fontos, hogy kiszámítható jövőképet, stabilitást és biztos anyagiakat kínáljanak a könyvtárosok számára.
Franciaországban a könyvtárosok közalkalmazottak. Ebben a státuszban egy világosan definiált, átlátható előléptetési rendszerben kell teljesíteniük. Három kategória van (A, B és C). Minden kategóriához kapcsolódóan vannak olyan pozíciók, amelyeket az ember betölthet. Például felsővezető csak „A” kategóriába sorolt munkatárs lehet, míg egy-egy részleg – mint a fiókkönyvtár ifjúsági részlege vagy a feldolgozó részleg – vezetéséhez a „B” kategória szükséges. Az előrelépés elvárás a dolgozókkal szemben. Volt szerencsém részt venni egy közalkalmazotti vizsgán, amikor egy fiatal hölgy adott számot ismereteiről, hogy előléphessen „B” kategóriába. A vizsga nagyjából 15 percig tartott, szigorú formai kötöttségek mellett. A vizsgázó bemutatta eddigi karrierjét, beszélt a motivációiról, majd könyvtáros szakmával kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolnia. Általános szakmai tudnivalókon túl ismernie kellett a könyvtár felépítését, stratégiáját, partnerkapcsolatait. A sikeres vizsgát követően a munkatárs akkor léphet felsőbb kategóriába, ha elfogad a hálózaton belül egy másik állást. Nagyon fontos, hogy ha valaki elő szeretne lépni, nem maradhat ugyanabban a pozícióban, de még ugyanabban a fiókkönyvtárban sem. Az előléptetés feltétele a felelősségteljesebb munkakör betöltése. Ha valaki ezt elfogadja, akkor értelemszerűen magasabb fizetést kap.
Összességében azt állapítottam meg, hogy Franciaországban szeretik, ha egy munkavállaló bizonyos időközönként új munkahelyet keres, aminek minden kétséget kizáróan megvannak az előnyei. Felmerülhet, hogy valaki képes lehet-e megújulni, innovatív ötletekkel szolgálni 10-15 éven keresztül ugyanabban a munkakörben.
A párizsi közkönyvtári hálózat kellően nagy ahhoz, hogy minden előléptetett megtalálja a számára vonzó új pozíciót. Részt vehettem egy olyan tájékoztatón is, amelyben a „B” kategóriába előléptetetteknek mutatták be az új pozíciókat. Mindenkinek legalább hármat meg kellett pályázni a felkínáltak közül. Cserébe azt garantálták számukra, hogy a vágyott háromból legalább egyet megnyernek és magasabb fizetésért, magasabb beosztásban dolgozhatnak. Ez a rendszer bizonyos mértékig azt igényli a munkavállalóktól, hogy kilépjenek a komfortzónájukból, rugalmasak legyenek és hajlandóak legyenek új kihívásokkal szembenézni. Az értekezlet után, beszélgetve a résztvevőkkel, volt olyan, aki azt fontolgatta, hogy inkább lemond a magasabb kategóriába való előlépésről, de nem szeretné otthagyni a jelenlegi munkahelyét. Mások csillogó szemmel böngészték a felajánlott új középvezetői álláslehetőségeket. Franciaországban is sokfélék a könyvtárosok, egy introvertáltabb személyiségnek nyilván kihívást jelent egy ilyen radikális váltás.
Még egy alkalommal megbizonyosodhattam a munkavállalók rugalmasságáról. Az egyik igazgatóhelyettes, aki már 8 éve dolgozik ebben a beosztásban, elfogadott egy másik állásajánlatot és az ösztöndíjas időszakom után pár héttel ki is lépett a közkönyvtári hálózatból. Korábban egy informális beszélgetésben egy vezetőtársa úgy jellemezte őt, hogy ő közöttünk az „agy”, aki mindent átlát, aki mindig ki tud találni valami újat, és aki a legnehezebb helyzeteket is képes megoldani. Amikor meghallottam, hogy távozik, én voltam a legjobban letörve. Kérdeztem főigazgató urat, hogy nem sajnálja-e, hogy elmegy ez a kiváló kolléga. Hogyan fogják tudni nélkülözni a jövőben? A válasza meglepő volt. „Már 8 éve nálunk dolgozik. Ez nagyon hosszú idő. Az új helyén nagyon szép feladatok várnak rá. A pótlásán nincs okunk aggodalmaskodni, jobbnál jobb önéletrajzokat kaptunk.” Egyik este munkaidő után remek búcsúztató ünnepséget rendeztek neki, egy szép ajándékkal lepték meg. Nem voltak szomorú arcok.
A vezetők támogatása
Ugyan általában a könyvtár működése rendkívül hierarchikus, összességében nagyon erősen támaszkodnak a vezetők kreativitására, problémamegoldó képességére. A hálózat méretéből adódóan nagyjából 150 fő van fiókkönyvtár-igazgató vagy fiókkönyvtár-igazgatóhelyettes pozícióban. A fiókkönyvtárak között pedig vannak olyanok, amelyek méretüket és munkatársi létszámukat illetően nagyobbak, mint nálunk egy-egy megyei hatókörű városi könyvtár. Ezeknek az igazgatóknak kell menedzselni a munkavállalók ügyes-bajos ügyeit. Hogy ezek a döntések egységesek és kiszámíthatók legyenek a hálózaton belül, havonta egyszer szerveznek egy közös workshopot, amelyen a humánerőforrás-menedzsmentről, a munkavállalókkal kapcsolatos problémás esetekről van szó a városháza HR-szakértőjének a vezetésével. Ez az alkalom egyben arra is lehetőséget teremt, hogy a fiókkönyvtárak felsővezetői megismerjék egymást. Tekintettel arra, hogy gyakoriak a személyi változások, kifejezetten jó, ha a rendszeres találkozókon van lehetőség az új munkatársak bemutatására, a velük való közös munkára.
A vezetők támogatása ennél jóval szűkebb körben is megvalósul. Részt vehettem egy beszélgetésben, amikor egy fél évvel ezelőtt kinevezett vezető számolt be a hálózatért felelős igazgatóhelyettesnek arról, hogy milyen tapasztalatai, nehézségei voltak az első néhány hónapban. Ezek a beszélgetések is ütemezettek, hat hónap elteltével minden újonnan kinevezett vezetővel van egy ilyen bizalmas hangvételű eszmecsere.
A szakszervezet: a napi szintű problémáktól a stratégiai kérdésekig
A párizsi közkönyvtári hálózat vezetőjének a mindennapjaiban is jelen vannak azok a hirtelen felmerülő nehézségek, problémák, amelyek sürgős megoldást igényelnek. Volt szerencsém ilyet is tapasztalni, ahogy egy-egy értekezleten beleláthattam a könyvtár 2029-ig tartó időszakra készülő új stratégiájának az előkészítő munkálataiba is.
A legérdekesebb ez utóbbi kapcsán a szakszervezettel való megbeszélés volt. Franciaországban a könyvtárosokat képviselő szakszervezet rendkívül nagy érdekérvényesítő erővel bír. Minden stratégiai szintű döntéshez rendelkezni kell a szakszervezet támogatásával. Amennyiben a szakszervezet számára nem tetsző döntés születik, azonnal sztrájkkal fenyegetnek vagy sztrájkba is lépnek. Ennek megvannak az előnyei a munkavállalók szempontjából, ugyanakkor nagyon megnehezíti az új ötletek gyakorlatba való átültetését, és általában a munkáltató tevékenységét.
Jól példázza ezt a nehézséget egy a stratégia kapcsán felmerült ötlet sorsa, amiről a szakszervezet a fülem hallatára mondta ki, hogy semmiképpen sem tudja támogatni. A vezetőség szerette volna egységesíteni a vasárnapi nyitvatartást, hogy az kiszámíthatóbb legyen a használók számára. Párizsban jó néhány könyvtár van, ami vasárnap is nyitva tart, de ezek nem ugyanakkor zárnak. A fiókkönyvtárak jelenlegi létszámai nem teszik lehetővé az egységesítést, hiszen van ahol kevesebben, másutt többen dolgoznak. Felmerült az ötlet, hogy akkor az egységesítés érdekében a fiókkönyvtárak között a munkavállalókat át lehessen kérni máshova, hogy ahol kevesebben vannak, ott is meglegyen a kellő létszám a tervezett műszakokhoz. A szakszervezet határozottan kijelentette, hogy ehhez nem járul hozzá, mert nem lehet az embereket kirángatni a megszokott munkakörnyezetükből. A szakszervezettel való megbeszélést követően mesélte nekem a menedzsment egy tagja, hogy konkrétan ezt az ötletet a munkavállalók fogalmazták meg feléjük azzal a céllal, hogy változatosabbá váljon a munkájuk. A szakszervezet megakadályozta ennek a kiváló ötletnek a megvalósítását, így ez kikerült a javaslatok közül, pedig egyes munkavállalóknak kifejezetten tetszett volna.
A szakszervezet nemcsak a stratégiai szintű gondolkodásban, hanem a mindennapok apró nehézségeinek a menedzselésében is gyakran fejtörést okoz a felsővezetésnek. Ottlétem idején kaptuk a hírt, hogy költségvetési okokból egy-egy fiókkönyvtárban meg kell szüntetni az őrzést. A fiókkönyvtárak közül némelyikben, elsősorban azokon a környékeken, ahol a társadalom összetétele ezt indokolja, a könyvtárosok mellett vannak biztonsági őrök is. Ki kellett választani azokat a fiókkönyvtárakat, ahol van ugyan biztonsági őr, de nem történt incidens az elmúlt időszakban, így feltételezhető, hogy nem lenne gond a jövőben sem. Behívtuk az érintett fiókkönyvtárak vezetőit, beszéltünk velük a helyzetről. Természetesen nagyon csalódottan fogadták a hírt, hiszen a biztonsági őr – bár külső vállalkozó alkalmazásában áll – ugyanúgy része a csapatnak. Nemcsak visszatartó erővel bír a rendbontókkal szemben, de segít az olvasóknak, a könyvtárosoknak, a technikai személyzetnek. Sokukat emberileg megkedvelték a könyvtárosok és a törzsolvasók is. Mire nagy nehezen összeállt a lista, hogy mely könyvtárakban mondják le az őrzést, a szakszervezet közölte, hogy innentől nem garantálható a munkavállalók biztonsága, ezért a terv megvalósítását sztrájkkal fogják megakadályozni.
A szakszervezet működése ténykedése a munkáltató mellett az olvasóknak okozza a legtöbb nehézséget. Magyarországi és skandináv országokban szerzett könyvtári élményeim után igencsak furcsállottam, hogy Párizsban a könyvtárak este 7-kor bezárnak. Különösen bosszantó volt ez amiatt, hogy a felsővezetés mellett volt, amikor fél 8-ig is bent voltam a munkahelyen, így hétköznap esélyem sem volt magamnak olvasnivalót kölcsönözni. Főigazgató úr felvilágosított, hogy a szakszervezet hallani sem akar a nyitvatartási idő meghosszabbításáról, nekem pedig a hétvégét javasolta az olvasgatásra. Amikor ezen felbuzdulva szombaton lelkesen mentem a nemzeti könyvtárba kutatni, olvasni, szomorúan vettem tudomásul, hogy éppen sztrájkolnak a könyvtárosok, így erre akkor kivételesen nem volt lehetőségem.
A közkönyvtári hálózat
A két hét alatt volt alkalmam meglátogatni néhány innovatív fiókkönyvtárat. Illeszkedve a nemzetközi trendekhez, az egyes fiókkönyvtárak Párizsban is igyekeznek reflektálni a környék társadalmának igényeire. A megbeszélések során számos fiókkönyvtárban jártam. (Azokat a személyes találkozókat, amelyekre a város különböző pontjairól érkeznek a könyvtárosok, általában valamelyik fiókkönyvtárban tartják, és nem a városházán, ahol egyébként a hálózat felsővezetésének az irodái vannak, így főigazgató úr és csapata is sokat metrózik vagy gyalogol a francia fővárosban a mindennapi munka során.)
A hálózat egyik izgalmas tere a Canopée könyvtár, amely a város központjában, az elővárosi vonatok és a metróhálózat csomópontjában elhelyezkedő „Les Halles” bevásárlóközpont egyik épületében kapott helyet. Ez az a pontja a városnak, ahol jellemzően az átutazóban lévők keresnek egy csendes zugot az olvasásra, munkára, játékra, beszélgetésre vagy könyvek kölcsönzésére. A Châtelet – Les Halles állomáson lehet átszállni az észak-déli és a kelet-nyugati irányban futó elővárosi vonatokról a városi metróhálózat járataira, itt szállnak ki a város kormányzati negyedébe igyekvők, de összefuthatunk sok turistával is a belvárosi látnivalók (Louvre, Notre-Dame katedrális) közelsége miatt. A nyüzsgő belvárosi környezetben nagyon sok hajléktalannal, koldussal, szerencsétlen sorsú emberrel is találkozhatunk.
A Canopée könyvtár a gyűjtőkörével reflektál a nagyváros sokszínűségére. Gyűjtik a városi kultúrához és annak jelenségeihez kapcsolódó könyveket, a digitális kultúra dokumentumait, a gyűjtőkörben hangsúlyos szerepet kapnak a zenei szubkultúrák, amelyek közül kiemelten gyűjtik a hiphophoz kapcsolódó tartalmakat. Vannak kölcsönözhető számítógépes játékok és társasjátékok is, előbbiekhez előre lefoglalható konzolok is tartoznak, amelyeken fél-egy órán át lehet kipróbálni a játékokat. A könyvtár szociális funkciója itt kiemelten hangsúlyossá válik. A könyvtárosok szinte naponta nyújtanak segítséget utcára került gyerekeknek, vagy irányítanak el újonnan érkezett bevándorlókat, hajléktalanná vált embereket oda, ahol szakszerű segítséget kaphatnak.
A könyvtár ugyanakkor találkozóhely is. Nem ritka, hogy itt várják össze egymást a családok, vagy beszélnek meg randevút szerelmespárok. A Canopée egy olyan városi tér, ahol egy helyiségben találkozhatunk a laptopján határidős feladatán dolgozó értelmiségivel, az unokájának felolvasó idős párizsi polgárral és fotelben szunyókáló hajléktalannal, a számítógépes játékok világában elmerülő fiatal bevándorlóval, kíváncsiskodó turistával és a szakdolgozatához anyagot gyűjtő egyetemistával. A Canopée szimbolikus tér, olyan, mint Párizs: nyüzsgő, sokszínű, toleráns és befogadó.
A James Baldwin könyvtár a 19. kerület legnagyobb, mintegy négyemeletes könyvtára. A francia fővárosnak ez a kerülete az, ahol a legnagyobb arányban élnek bevándorlók és itt a legfiatalabb a lakosság átlagéletkora is. A környék egy lakótelepi környezet panelházakkal, nagy nyílt terekkel, játszóterekkel. A könyvtárnak két különlegessége van. Az egyik, hogy a bevándorlók fogadására és szakszerű segítségnyújtásra szakosodott intézménnyel egy épületben, azzal közös helyiségeket használva működik. A másik különlegessége, hogy ugyan az épület egy régi középiskola átalakításával valósult meg, az építész mégis egy kiemelkedően energiatakarékos zöld könyvtárat tervezett és hozott létre, amely idén elnyerte az IFLA Zöld Könyvtár Díját is.
A szolgáltatásaikban kiemelt figyelmet fordítanak a családok igényeire, a multikulturális társadalom sokszínűségére, soknyelvűségére, valamint a fenntarthatóságra, a zöld könyvtári kezdeményezésekre. A bevándorló családok számára nagyon sok nyelven (így magyarul is) vannak gyerekkönyvek. Elsősorban a fiatalok megszólítására vezették be a hangszerkölcsönzés lehetőségét. A fenntarthatóság jegyében rendelkeznek közösségi kerttel, ahol a lakótelepen élők is hódolhatnak a kertészkedés szenvedélyének.
A párizsi közkönyvtári hálózatban a kölcsönkönyvtárak mellett léteznek a speciális és a történeti könyvtárak is. Ez utóbbiak közül a legszebbek a városháza könyvtára és a Párizs helytörténetére szakosodott könyvtárak. Ezeknek a könyvtáraknak a célközönségét a kutatók és az egyetemisták jelentik. A páratlan gyűjtemények és a gyönyörű épületek a kutatók elefántcsonttornyaként kiemelkedő szellemi teljesítmények születéséhez kínálnak optimális környezetet.
Összegzés
Utólag értékelve az eseményeket, az ERASMUS+ sokkal több értékes tapasztalatot nyújtott, mint amire előzetesen számítottam. Nem csupán azt láttam, amit mutatni szeretnek egy látogatónak, vagy egy külföldi kollégának, hanem a valóságot, annak az összes nehézségével, problémájával együtt. A valós munkatapasztalat nemcsak a végeredményt mutatta meg egy stratégia, szolgáltatás, hirtelen jött probléma megoldása kapcsán, hanem az odavezető utat is. Láthattam a konfliktusokat, az ellentétes véleményeket. A tárgyaló felek megosztották velem a félelmeiket, bizonytalanságaikat ugyanúgy, ahogy együtt örültünk a nem várt sikereknek is.
Két átlagos hetet láttam, így a rendszeresen ismétlődő feladatokba és az adott időszakban felmerülő, megoldandó problémákba is betekinthettem. Két kulcstényezője volt, hogy mindez megvalósulhasson. Egyrészt fontos volt a partnerek részéről a bizalom, ugyanis nagyon sok esetben főigazgató úr mellett olyan információk birtokába is kerültem, amelyek nem teljes mértékben nyilvánosak, vagy akár személyes, bizalmas jellegűek. Másrészt nélkülözhetetlen volt a magabiztos francia nyelvtudás, ugyanis senki nem fordított nekem angolra vagy magyarra, az élő nyelvi fordulatokat, a gyakran gyors, akár érzelmekkel is túlfűtött beszédet is követni kellett.
A második hét végén röviden megbeszéltük a tapasztalatainkat a főigazgató úrral. Itt kiderült, hogy nem csak nekem volt rendkívül fárasztó, de tanulságos is a projekt, hanem a fogadó félnek is. Mindenkinek ki kellett lépni a komfortzónájából, de megérte. Örömmel hallottam, hogy ők is tanultak a visszajelzéseimből, a reakcióimból, vagy abból, ahogy reagáltam egy-egy esetre. Az én szemüvegemen át a fogadó félnek is lehetősége volt kívülről rátekinteni a tevékenységére, a szolgáltatásaikra.
Összességében egy nagyon magas színvonalon működtetett közszolgáltatást láthattam a felsővezetés perspektívájából. Teljesen más nagyságrendet képvisel a párizsi, mint a Pest megyei könyvtárhálózat, de ennek ellenére a szakmai munkába, a felnőtt tanulás szervezésébe közvetlenül is beépíthető jó gyakorlatokat sikerült megfigyelnem Ennél azonban fontosabb volt annak az innovatív szemléletnek az elsajátítása, amely a személyzeti munkát és a stratégiai gondolkodást általában jellemezi. Nagyon hálás vagyok a Tempus Közalapítványnak a lehetőségért, a párizsi könyvtárhálózat vezetőségének a nyitott és befogadó hozzáállásukért, önzetlen támogatásukért, valamint a Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár munkatársainak, akik a párizsi tartózkodásom alatt otthon helyettesítettek. Bízom benne, hogy lesz folytatás, további együttműködésekkel, közös projektekkel vihetjük tovább a 2025 tavaszán megkezdett közös munkát.
