Szeptember 22-én kezdtük a programot Bergenben, ahol a fogadónk a Vestland megyei önkormányzat (Vestland fylkeskommune) könyvtárfejlesztési osztálya volt. Az első nap is náluk telt, a Vestlandhusetben. Anne Haugen Pihl és Elin Golten mesélt a norvég könyvtári rendszerről. Sok minden ismerős volt. Országos szinten a Nemzeti Könyvtár koordinál, a megye pedig tanácsadással és képzéssel segíti a települési könyvtárakat, ők fizetik és szervezik a könyvtárközi kölcsönzést is. Minden norvég önkormányzatnak kötelező könyvtárat fenntartania, beiratkozási díj sehol nincs.

Feldolgozásról is szó esett. A norvég közkönyvtárak többsége ma már nem maga dolgozza fel az állományát, és ahol mi jártunk, ott sehol nem is láttunk ilyen munkát, több helyen külön részlegük sincs rá. A könyveket a Biblioteksentralentől rendelik (nagyjából a mi KELLO-nknak felel meg), és polcra készen érkeznek. Nálunk ez még több kolléga napi munkája. Ott ezek az emberek rendezvényeket szerveznek, digitális ügyintézésben segítenek, és sok minden mással foglalkoznak, amivel több olvasót el lehet érni.

Másnap Knarvikban voltunk, az Alver önkormányzat könyvtárában, Laila Rene fogadott. 2020 óta egy bevásárlóközpontban vannak. Amikor odaértünk, elég sokan voltak bent, a gyerekrészlegen játszottak, a felnőttek közül többen újságot olvastak. Itt hallottunk először részletesen a személyzet nélküli nyitvatartásról. Alverben a nap 24 órájában be lehet menni, könyvtáros csak a hivatalos nyitvatartás alatt van, kamera viszont mindig megy. A könyvtár nyáron sincs zárva. Norvégiában országos olvasójegy van, ami a személyi okmányokhoz és a bankkártyához is hozzá van kötve, a személyzet nélküli órákban ráadásul egy PIN-kódot is be kell ütni a belépéshez, és aki ilyenkor is be akar járni, annak alá kell írnia egy nyilatkozatot, hogy felelősséget vállal mindenkiért, akit magával visz. Ahol szóba került, mindenhol elégedettek voltak vele. Éjszaka jóval többen jönnek, mint gondolnánk, lopás vagy más incidens nem jellemző.

Askøyban a Kleppestø bevásárlóközpont második emeletén van a könyvtár, 2024-ben költöztek oda. Irene F. Hantveit igazgató vezetett körbe, és legtöbbet a berendezésről beszélt, hogy mi hova került és miért. Többször is mondta, hogy sok ötletet az oslói Deichmantól vettek. Van kreatív műhelyük és varrócsoportjuk. A régi cédulakatalógus fiókjaiban vetőmagot lehet kölcsönözni.

Askøyban tudatosult bennem az, amit utána a második héten szinte mindenhol láttam: ezek a könyvtárak lényegében közösségi nappalik. Nálunk az a megszokott, hogy vannak a nagy, magas polcok, igyekszünk rájuk minél több könyvet elhelyezni, és ha a sarokban még marad hely, odakerül egy fotel. Norvégiában ebből a gyűjteményközpontú szemléletből teljesen kiléptek. Kényelmes, otthonos tereket rendeznek be, igényesen, szép bútorokkal és padlóval, mintha egy-egy otthon lenne, és ehhez jönnek hozzá a polcok. Mindenhol lehet enni-inni, kabátot, táskát nem kell leadni a ruhatárban, tényleg olyan, mintha egy ismerős lakásába mennénk be. Nem az állománnyal csalogatják be az embereket, hanem fordítva, és ha már bent vannak, a könyveket is használják. Könyvtárhasználókból egyébként arányaiban több mint kétszer annyi van, mint nálunk.

A hetet a Høgskulen på Vestlandet bergeni campusán zártuk, a főiskolai könyvtárban. Öt campusuk van, mindegyiken saját könyvtárral. Bergenben a könyvtár az épület közepén van, a nyomtatott és az elektronikus forrásokat az Oria nevű keresőn érik el. Vannak csoportmunkára szánt terek és csendes tanulóhelyek, sőt gyerekirodalmi részleg és egy kis játszósarok is, mert pedagógusképzés is folyik a főiskolán.

Szabadidőnkben is sokfelé eljutottunk. Hajóval bejártuk az Osterfjordot és a Mostraumen-szorost. Az Ulrikenre gyalog mentünk fel a Sherpa-lépcsőn (kb. 1300 lépcsőfok), az Ulriksbanen kötélpályát is kipróbáltuk. A Fløyenre a Fløibanen siklóval jutottunk fel. A Troll Múzeum is belefért.

A második hét Austevollal kezdődött.