Hétfőn Austevollba mentünk. Bekkjarvikba hajóval érkeztünk, a könyvtár a kikötő melletti kis bevásárlóközpont emeletén van, a település alig ezer lakosú. Két könyvtáros, Odd és Ketil fogadott. A helyi iskolások olvasási eredményei az utóbbi felméréseken gyengék voltak, ezért saját fejlesztésű mobilalkalmazással próbálják rávenni a gyerekeket, hogy rendszeresen olvassanak, aki teljesíti a kihívást, dicséretet és apró jutalmat kap. Az alkalmazás még tesztelés alatt áll. A könyvtár itt is önkiszolgáló, olvasójeggyel személyzet nélküli órákban is be lehet menni.

Ottjártunkkor épp idősebbeknek szóló digitális foglalkozás volt. Norvégiában szinte mindent online intéznek, az orvosi időponttól a nyugdíjigénylésig, úgyhogy egy ilyen kis könyvtárnak is alapfeladata, hogy az időseket ebben segítse. Hozzávetőleg tizenöten ültek a teremben. Az előadás online volt, utána lehetett kérdezni, a végén kávé és beszélgetés. A könyvtárosok külön hangsúlyozták, hogy a kávé ugyanolyan fontos része az alkalomnak, mint maga az előadás.

Kedden Bergen központi könyvtárában, a Bergen Offentlige Bibliotekben voltunk, a vasútállomás és a buszpályaudvar mellett. Az épület műemlék, évek óta tart a felújítása, de közben végig nyitva vannak. Amikor ott jártunk, az egyik olvasóteremben épp az álmennyezetet bontották, a terem másik felében meg tanultak az olvasók. Ragnhild Sæther vezetett körbe.

A visszavevő automata mögé is bemehettünk, ahol egy válogatógép a visszahozott könyveket rögtön ládákba osztja aszerint, hogy melyik részlegre vagy fiókkönyvtárba mennek tovább, és ott láttam igazán, mennyi rutinmunkát vesz le ez a kollégákról, akik így a pult mögött ülés helyett az olvasókkal, a programokkal és az új típusú könyvtári szolgáltatásokkal foglalkozhatnak. A makerspace-ben van 3D-nyomtató és lézervágó, mellette varrógépek és egy csomó szerszám. A greenscreenes stúdiót podcast- és videófelvételre lehet lefoglalni. A Language Café a norvégul tanuló bevándorlóknak szól, több szinten. A Grieg-gyűjteményt is megmutatták, a kéziratokat és a leveleket digitalizálták, bárki szabadon kereshet bennük. Délután átmentünk egy kisebb fiókkönyvtárba, ahol azt néztük meg, hogyan működik a gyakorlatban a meråpent, vagyis a kiterjesztett, személyzet nélküli nyitvatartás.

Szerdán hosszabb buszút következett a Hardangerfjord mentén Norheimsundba, Kvam központi könyvtárába. A könyvtár idén januárban költözött új épületbe, a helyi szakképző középiskolával és a kulturális központtal közösen, a mozi is ide került. Közkönyvtár és iskolai könyvtár egyben. Az iskola tanműhelyeit is végigjártuk. A helytörténeti részlegen Jon Fosse kapott külön helyet, ő a közeli Strandebarmban nőtt fel.

Csütörtökön a Bergeni Egyetem két szakkönyvtárába mentünk. A társadalomtudományi, zenei és pszichológiai könyvtárban (Bibliotek for samfunnsvitskap, musikk og psykologi) az egyetem belsőépítésze mutatta meg, hogyan lett a kihasználatlan folyosókból és nagy üres terekből tanulóhely, sokszor egész egyszerű megoldásokkal. Itt is az volt a cél, mint a közkönyvtárakban, hogy jó legyen ott lenni. A könyvtárosok a zöldkönyvtári programjukról is beszéltek. Délután átsétáltunk a természettudományi kar brutalista, szintén műemlék épületébe, ahol a kar könyvtára van, a hallgatók késő estig tanulhatnak benne.

Ezen a héten a szabadidőnk nagy része múzeumokban telt. Megnéztük a Bryggens Museumot és a Hanza Múzeumot, később a hajózási múzeumot is. Askøy szigetének északi csücskén, Herdlán a második világháborús német erődítményeket és egy 1943-ban lezuhant Focke-Wulf vadászgép roncsát láttuk. A múzeum büféjét egy magyar hölgy vitte, aki mellette a bergeni Hanza Múzeumban múzeumpedagógus. Lehetőségünk volt beszélgetni vele, sok mindent megtudtunk a norvég társadalomról, a norvég mindennapokról.

A két hét alatt egyetlen olyan könyvtárban sem jártunk, ahol ne önkiszolgáló lett volna a kölcsönzés. Egy könyvtáros szerint náluk tíz kölcsönzésből csak egy megy a pultnál. Több helyen az épület külső falába is be volt építve egy visszavevő automata, akárcsak egy készpénzbefizető ATM-nél: kinyílik a rekesz, beteszed a könyvet. A klasszikus könyvtárosi munkakörök, a feldolgozás és az olvasószolgálat, láthatóan háttérbe szorultak, ezeken a posztokon nagyon kevesen dolgoznak. Ezért jut idő és ember az idősek digitális képzésére, a Language Cafére és a többi programra.