Nagyon kedvesen fogadtak bennünket itt Vestlandban. Az első napon két hölgy, Anne Pihl és egy kolléganője tartott nekünk beszámolót a norvég könyvtárügy jelenlegi állapotáról, a megyei ellátásról, általában arról, hogy milyen trendek és törekvések jellemzik az itteni könyvtári szakmát. A norvég nemzeti könyvtár fogja össze itt is a könyvtárakat, alakítja ki a stratégiákat, koordinálja az erőforrásokat, projekteket, az országos statisztikát. A norvég könyvtárak központi adatbázisa a Metabronn, innen lehet letölteni a pontos leírásokat, adatokat. Feldolgozási szempontból nagyon egységes a rendszerük. A megyei könyvtárak hasonló feladatokat látnak el, mint nálunk, támogatást és útmutatást nyújtanak a kisebb könyvtáraknak. Itt is minden önkormányzatnak kötelessége fenntartani könyvtárat. A könyvtárak ingyenesek, nincs beiratkozási díj, elérhető minden egyes állampolgár részére, mindenhol hangsúlyozzák, hogy a könyvtárak független találkozóhelyek, a párbeszéd és vita színterei. Ezenkívül még a kompetenciafejlesztést is szolgálják. Ennek szellemében Anne és Elin is párbeszédre törekedtek, kíváncsiak voltak a mi helyzetünkre, a mi gondolatainkra is. Beszéltek még egy országos projektjükről, melynek célja az olvasás népszerűsítése: Együtt az olvasásért – olvasásélmény stratégia 2024-2030. A program az óvodák és a könyvtárak együttműködésére épül. Ennek a projektnek elindították a felnőtt változatát is, melynek szintén fontos pillérei a könyvtárak mint közösségi terek.

A következő két napon két kisebb könyvtárat látogattunk meg, mindkettő egy-egy bevásárlóközpontban található. Alverben és Askøyben is azt mondták, hogy ennek oka az, hogy oda akartak települni, ahol az emberek vannak, akik vásárlás közben meglátják a könyvtárat, és bejönnek. (Nem kell külön keresniük.) Mindkét könyvtár új és jól felszerelt. Az alveri könyvtár kinyitott, miközben ott voltunk, és rengetegen jöttek, a gyerekek játszottak, a felnőttek újságot olvastak, kölcsönöztek. Az alveri könyvtárba nyitvatartási időn kívül is be lehet menni az olvasójeggyel, lehet kölcsönözni, önkölcsönző pultjuk is van. Az askøyi könyvtárba pedig éppen egy gyerekcsoport jött, (egyszemélyes) bábszínházi előadást tartottak nekik. Az askøyi könyvtárnak volt beleszólása, hogy milyen legyen a berendezés, és nagyon ötletes megoldásaik voltak. Gyűrűk Ura ajtón lehetett bejutni a „nyugi” szobába, onnan a tündérek „kertjébe”. A felnőtt részlegen olyan bútorok vannak, amelyek idősebb olvasók számára hívogatóak. Van alkotóműhelyük (makerspace), varrótanfolyamuk, olyan foglalkozásuk, ahol vinillel dolgoznak, mintákat nyomtatnak pólóra. Ez generációkon átívelő program, 12 évestől 80 évesig vannak résztvevők. Tartanak egészségről, egészséges életmódról előadásokat, olyan olvasóklubjuk van, ahova várólista alapján lehet csak bejutni… Mindkét helyen szombatonként családi napot tartanak, ahol mesemondás, kézműves foglalkozások, bridzs, sakk, beszélgetés várja az odalátogatókat.

A hét utolsó napján egy főiskolai könyvtárat tekintettünk meg, a Høgskulen på Vestlandet épületében. A könyvtár központi helyen van, pont középen. Ez az elhelyezkedés is mutatja, hogy fontos, s hogy nagy szerepet játszik az oktatás és kutatás támogatásában. Nyomtatott és digitális információs forrásokat biztosít a diákoknak és tanároknak az Oria nevű programmal. Otthonos volt és vonzó, mi is leültünk, és inspirálódtunk a helyszínen.

Délutánonként Bergen történelmével, művészetével és környezetével ismerkedtünk. Megnéztük a KODE Múzeum kiállítását, a norvég festészet nagy alakjainak alkotásait láttuk Tidemanntól Munchig. A Bryggen Múzeum kiállítása Bergen történelmét mutatta be, hogy hányszor égett le, és éledt újjá hamvaiból. A rúnapálcák és a múlt emlékei nagyon érdekesek voltak. Kirándultunk is a környéken, harsogó az ellentét az otthoni szárazság és az itteni rengeteg víz között. A norvégok nagyon sportosak, azon a napon, amikor sütött a nap, mindenki kint volt a hegyen és a sportpályákon.

Sikeresnek és hasznosnak éreztem az első hetünket Norvégiában.