Párizsi utunk második felében tovább mélyítettük ismereteinket a könyvtári hálózat működéséről, a digitális szolgáltatásokról és a közösségi szerepvállalásról. Betekintést nyertünk a legmodernebb médiatárak és a nagy múltú, specializált könyvtárak mindennapjaiba, valamint a hálózatot érintő stratégiai kérdésekbe is.
Digitális szolgáltatások és technológiai megoldások
A Párizsi Digitális Könyvtár (Bibliothèque Numérique de Paris) működésével egy dedikált tapasztalatcsere keretében ismerkedtünk meg, ahol Joao Maciel menedzser részletesen bemutatta az elektronikus könyvek kölcsönzési rendszerének bevezetését. A 2013-ban indult projekt keretében a könyvtár 1200 db Sony TSR-3 e-könyv olvasót és 400 db iPadet szerzett be, melyeket a könyvtárhasználók kölcsönözhetnek. Az adatbázisukban jelenleg közel 21 000 dokumentum – ebből 18 200 e-könyv, 1500 képregény és 960 hangoskönyv – érhető el. A digitális könyveket egy LCP-alapú DRM (Digital Rights Management) rendszer védi, amely biztosítja, hogy egy-egy mű 31 nap után elérhetetlenné váljon az olvasó eszközén, valamint szabályozza az egyidejű kölcsönzések számát is.
A Centre for Coordination of Documentary Computing Projects-ben tett látogatásunk során az automata kölcsönzőrendszer és a hozzá kapcsolódó RFID-technológia került a fókuszba. Ez a rendszer nemcsak az önkiszolgáló kölcsönzés szerves része, hanem vagyonvédelmi célokat is szolgál. Részletesen megismertük az RFID-rendszer kiépítésének és bevezetésének folyamatát, ami rendkívül hasznos gyakorlati tudást adott a közeljövőben tervezett, saját rendszerünk telepítéséhez.
Új generációs médiatárak és a hangsúlyos társadalmi szerepvállalás
Látogatást tettünk a 2024 áprilisában átadott, ötemeletes Médiathèque James Baldwin intézményben. A névadó egy afroamerikai író és polgárjogi aktivista, aki az USA-beli üldöztetések elől Párizsban talált menedéket. A könyvtár neve – médiatár – is jelzi, hogy jóval több egy hagyományos könyvtárnál: egy modern művelődési központ, amely szoros egységben működik a vele egybeépült a Maison des Réfugiés-szel (Menekültek Háza). Az intézmény deklarált céljai a környezetvédelem, a hátrányos helyzetűek (pl. siketnémák) segítése, a migráció kérdésköre és az LMBTQ+ közösség támogatása, melyek a gyűjteményben is hangsúlyosan megjelennek.
A befogadó szemlélet a mindennapi működésben is tetten érhető: minden munkatárs tanul jelnyelvet, és egy süketnéma kollégájuk is van. A közösségi térben egy tabló mutatja be a csapatot, ahol mindenki egy rá jellemző, a többiektől kapott jellel szerepel. A szolgáltatások széleskörűek: külsős cég bevonásával tartanak digitális kompetenciafejlesztést, a gyerekeknek pedig kézműves foglalkozásokat és szabályozott keretek között (heti 1 óra) videójáték-használatot biztosítanak. A párizsi hálózatban öt másik könyvtárhoz hasonlóan itt is lehet hangszereket kölcsönözni, akár erősítőkkel együtt.
A látogatás során egy vezetői megbeszélésen is részt vehettünk, ahol betekintést nyertünk az intézményt érintő kihívásokba. Egy, a könyvtárban történt biztonsági incidens kapcsán őszinte párbeszéd folyt a tinédzser korosztály integrációjának nehézségeiről és a lehetséges szankciókról. Ez a tapasztalat rávilágított azokra a valós operatív problémákra, amelyekkel egy ilyen nyitott, befogadó intézménynek szembe kell néznie.
Szintén látogatást tettünk az Andrée Chedid Könyvtárban, ahol egy magyar származású kolléga vezetett minket körbe. Ez az intézmény is a modern, közösségi „harmadik hely” kiváló példája. Különálló, tematikus terei, tágas zenei részlege, hangszer- és társasjáték-kölcsönző szolgáltatása, valamint nagy, egybefüggő közösségi terei mind azt a célt szolgálják, hogy a könyvtár a találkozások és a közös alkotás színtere legyen.
A hálózat sokszínűsége: specializált és hagyományosabb modellek
A modern médiatárak mellett alkalmunk nyílt megismerni a hálózat más típusú intézményeit is. Ellátogattunk a Városházán található Bibliothèque de la Ville de Paris könyvtárba, melynek története egészen a 19. századig nyúlik vissza. Véronique Minot igazgatónő mesélt nekünk az alapító, Alexandre Vattemare nemes ötletéről, az országok közötti könyvcseréről, amely a gyűjtemény alapját képezte. A fém- és üvegszerkezetű, fával borított, teljes csendet igénylő olvasóteremben csak helyben használható, több mint 3 kilométernyi könyv található. A 18 év feletti kutatók számára fenntartott intézmény a párizsi könyvtári rendszer tudományos, kutatói oldalát képviseli.
Éles kontrasztot mutatott ezzel a Bibliothèque Benoîte Groult, amely egy kisebb, földszinti olvasótérrel rendelkező, de rendkívül funkcionális fiókkönyvtár. A névadó egy híres francia feminista aktivista és újságíró, így a gyűjteményben az idegen nyelvi anyagok mellett a női egyenjogúság témaköre a hangsúlyos. Itt nincsenek zenei és videojáték-szolgáltatások, a fő profil a könyvkölcsönzés, amely kizárólag automatákon keresztül történik. A tér bútorai kerekeken mozgathatók, így könnyen átalakítható a különböző programokhoz. Az intézményt Sandra Goguey igazgatóhelyettes mutatta be, aki egy kötetlen megbeszélés keretében a párizsi kulturális élet működésébe is betekintést engedett.
Hálózati működés és stratégiai kérdések
A Bibliothèque Jean-Pierre Melville adott otthont a párizsi könyvtári hálózat havi közös értekezletének, ahol közel 100 könyvtáros vett részt. A fő téma a könyvtárak költségvetése volt. A fővárosi önkormányzat pénzügyi bizottságának tagjai ismertették az új költségvetési rendszert, amely a működésre, új projektekre és emberi erőforrásra különít el forrásokat. A megbeszélés rávilágított a fenntartói struktúrára, ahol a város által fenntartott könyvtárak és programjaik ingyenesek, szemben az állami (pl. Louvre, Nemzeti Könyvtár) és magánintézményekkel. A tapasztalat értékes betekintést nyújtott a hálózatot érintő legfelsőbb szintű stratégiai és finanszírozási kérdésekbe.
